Idézettel kezdeném:
...Azon véleményemet fenn tartom azonban , hogy a konzolt , és a parancsok beírogatását el kellene felejteni végleg . Ha valamit nem lehet megoldani grafikusan az rossz , és javítandó !!! Egy gépkocsi vezetőtől sem várja el senki , hogy megcsináljon egy motorgenerált . Persze van aki megtudja . De biztosan nem általános. ...
Tipikus windows-os megközelítés, és egy- eredendően parancssorosra kitalált rendszer nem megértése és nem megtanulása miatti windows-os berögzüléssel bíró ember téves hozzáállása ez. Azért, mert te nem tudsz, vagy nem akarsz valamit a helyén kezelni, és megtanulni, vagy nem vagy képes a windows-os berögzüléseidet elhagyni, az alapvetően a te problémád. Attól még a linux világ nem így fog működni. Igen, létezik, és valószínűleg meg is mard a grafikus felület, pontosan a kezelést megkönnyítő felhasználási mód okán. DE, a rendszer anélkül is működőképes, és eléggé jól el is van grafikus felület nélkül is, igaz, ezt csak a hozzá jobban értők tudják neked bebizonyítani.Az, hogy te kijelented, hogy amit nem tudunk megoldani grafikusan az rossz, és javítandó, vagy hagyjuk is el, hát ne haragudj, de egyáltalában te tisztába vagy azzal, hogy a grafikus rendszer alatt valójában a parancssoros, szöveges utasítások, azok halmaza fut a háttérben, és a grafikai rendszer ennek csak egy háttered, kereted ad? Mindezt azért mert az emberek eredendően vizuális típusok, az alapvető génjeikben ez ún. előre bele van már programozva! Ez bebizonyított tény!(vajon annó ki is volt a génprogramozó? - igen, ez is egy érdeked kérdés amúgy!
A parancssoros használati módhoz is kell némi vizualitás, ergó látnod kell, mit kalapálsz be a billentyűzetről. Annó a hőskorban, a lyukkártyás vezérlésű régi számítógépekben (emlékszik még erre valaki?) is volt vizualitás, ez nem más volt, mint maga a lyukkártya, amit a sz.gép vezérlésének megkönnyítésére -a szöveges(bizony, bizony, a szöveges!) utasítások egymás utáni, többszöri megadását, begépelését megkönnyítendőn hoztak létre. De ehhez ugye először el kellett készíteni, létrehozni magát a parancsokat, amivel ugye eleve már működőképes volt a sz.gép, de ezen parancsok fárasztó, egy más utáni, többszöri begépelését kiváltandó hozták létre az említett lyukkártyás vezérlést, ami gyakorlatilag nem más, mint szöveges utasítások halmazának meghatározott, a beadandó program szerint előre meghatározott sorrendben való beadása, a fárasztó gépelést kiváltó könnyebb, egyszerűbb módon. Maga a lyukkártya meg egy irógép-mechanikával ellátott szerkezettel készült, ami a begépelt!!! - szöveget ()ezt annó még maga a programozó végezte, később önálló munkakörré nőtte ki magát ez a tevékenység, majd a fejlődéssel együtt meg is szűnt) egy megfelelően előkészített, papírdarabra, vagy papírszalagra perforálva készült el a kódkártya, a programkódot tartalmazó lyukkártyatekercs, amit külön erre a célra való olvasón keresztül vezettek, fűztek be a gépbe, vezérelve annak a parancsértelmezőjén keresztül magát a sz.gépet. Tehát ezt nyugodtan lehet nevezni a vizualitás első, kezdetleges formájának, annál is inkább, mivel a programozók közül - igen, akkor még jobbára csak a programozók kerültek a sz.gép közelébe, ma már bárki - a jobbak már arra is képesek voltak, hogy egy-egy hibásan begépelt lyukkártyás programot, arra csak ránézve kiderítsék a hiba okát, igaz ehhez nagyon nagy tudás, és nagyfokú vízuális képesség kellet, hiszen a fejben rögzült szöveges parancsokat kvázi fejben át-lefordították a lyukkártya képére, és ezt a képet összehasonlítva az esetleges hibás tényleges lyukkártyával, vagy a lyukkártyaszalag egy részével, azonnal rá tudtak mutatni a hiba okára, ami legtöbb esetben az elgépelések miatt, kisebb esetben tényleges programhiba miatt volt. Ez utóbbit akkor kideríteni, visszakeresni, debuggolni, na, ahhoz kellett ám az igazi tudás!
Visszakanyarodva a mába, nehogy azt hidd, hogy a Windows rendszer is megélne csak ablakos módként, annak hibáit sok esetben csak a parancssor használatával lehet javítani, illetve azon keresztül lehet csak igazán jól behangolni. Persze minden ilyen parancssorra, szöveges utasításra lehet grafikus felületet húzni, hogy csak egyet említsek, ott vannak az igen elterjedt rendszerkarbantartó-rendszerhangoló programok, neveket nem írok, nem az a lényeg, ezek gyakorlatilag semmi mást nem csinálnak, mint szövegdobozokon, rádiógombok által, illetve ikonokkal való bűvészkedés-nyomogatás által adnak be a sz.gépnek szöveges, parancsokat, utasításokat. Ezek értelemszerűen csak töredékei az alkalmazható utasítás paraméterenként megadható lehetőségeinek, és ezért van az, hogy a tipikus parancssor soha nem fog kipusztulni, hiszen azon keresztül lehet egy rendszert leghatékonyabban vezérelni, utasítani, javítani.
Most akkor, ha egy windows-os progiban valamit nem tudunk megoldani, mert a program készítője azt nem tette elérhetővé neked grafikus módban, akkor már emiatt dobjuk is ki az windows grafikus részét? - vagy dobjuk el a windows-t, mert nem képes mindent grafikusan megoldani? - lásd be, ez az állításod a nonszensz felé mutat erősen! - Vagy vegyük i a windows-ból a parancs-utasításos részt, és kötelezzük a windows gyártóját, hogy mindent, de mindent csak grafikusan oldjon meg? -ugye ezt te is belátod, hogy ez a megközelítés teljesen hibás. Sajnos a programozás régen is, ma is arról szól, hogy utasításokat kell begépelni, parancsokat kell gyártani, és ha azok a szöveges parancsok, programok működnek, akkor el lehet azon gondolkodni, hogy azok részére, akik nem mozognak otthonosan a parancssor világában, felhasználást megkönnyítendő, grafikus felületet biztosítunk ezeknek az utasításoknak a kiadást megkönnyítendőn, begépelést kiváltó módon. De azért azt se felejtsd el, egy parancsnak lehet több, esetenként 10-20, vagy még több paramétere is, amivel a parancs hatékony működését befolyásolni tudod, teljesebbé tudod tenni annak a használatát, és nem biztos, hogy ezen paraméterek kiadására a grafikus felület mindig alkalmas lesz. A gui-ban csak a legfontosabb utasításokhoz rendelnek grafikus megfelelő vezérlő elemeket, elég egy jó, és magyar példát ere felhozni, ott a magyar fejlesztésű MPlayer eredendően szövegesen vezérelhető, kiváló, és világszerte használt, Linux-okban is szinte alapértelmezésként benne lévő médialejátszó program. Menj fel a magyar-angol oldalra, és lesd meg a program paraméterezését, finomhangolási lehetőségét, kilométeres lesz a lista, garantálom! Most akkor dobjuk ki ezt a kiváló, és más hasonlóan kiváló szöveges programot, programokat, csak azért mert esetleg nem készült hozzájuk grafikus rész, vagy front-end? Vagy, ha készült is, mint pl. az említett MPlayer esetében, de abban a grafikus felületben nincs benne minden, létező lehetőség grafikus vezérelhetősége? Na, ugye, lásd be, hogy ez az elképzelésed hibás alapokra lett építve, nem lett végiggondolva, javaslom ezt gondold át még egyszer, alaposabban, és akkor rá fogsz jönni a tévedésedre. Sajnos a sz.gépezés, mint említettem már parancsok kiadására épül alapvetően, ha ezeket a parancsokat, -legyen bármilyen oprendszer is az - nem fogod megtanulni, vagy legalább az alapvető részét, akkor hiába a grafikus felület, azzal sem fogsz sokra menni, főleg ha az eleve angol nyelvű, és esetleg abból nem értesz egy kukkot sem, mert ugye a számítógép nyelvezet eredendően angol nyelvre épül, ezt már csak félre említem meg.
Végül a gépkocsi vezetői vizsgán sem azért követelik meg a motor működésének alapvető ismeretét, hogy te otthon nekiállj, és szerelőket megszégyenítő módon nagygenerált végezz a saját, vagy más járművén, hanem azért, hogy a kezelés, és a közlekedés biztonságossá tétele érdekében eleve tudd is, mit csinálsz azokkal a kezelőszervekkel, akik neked a kocsiszekrényen belül a rendelkezésedre állnak. És ez is egy GuI ám, még ha elsőre nem is annak látszik!
De ott van szorosan mögötte a szöveges tartalom, annak kötelezően megtanulandó része, és a fejben tartása. Hogy a másik, szintén idevaló résszel a kresz táblákkal, (mint egy másik GUI) és az azokhoz rendelt szabályokkal, (ezek is szöveges utasítások!) azoknak az elsajátításával és szintén a fejbe rögzítésével, és ott tartásával már nem is fárasztalak
Legvégül, sajnos minden évben, minden fórumon elő-elő jön ez a téma, pedig teljesen értelmetlen ennek a feszegetése, egy a lényeg, van egy program, vagy oprendszer, aminek a működtetéséhez rendszere válogatja milyen mértékűen, eleve hozzá tartozik a parancssoros rész, és a szöveges utasítások alapszintű ismerete. Ez van, ezt kell tudomásul venni, sajnos mindenhol, az élet minden területén tanulásra vagy kényszerítve, ha eredményt, jobb eredményt akarsz elérni, nem egy szinten megrekedni, a számítógép világára, és azon belül a Linux világára ez fokozottan érvényes!
Nem az a megoldás, hogy szétbarmolunk egy már ezerszer bevált rendszert azért, mert vannak olyanok, akik nem akarnak, illetve valamilyen más ok miatt nem is tudnak megtanulni alapdolgokat, amivel esetleg a saját ténykedésüket tennék könnyebbé. Igen, könnyebbé, mert, ha tudod a parancsokat, azok paramétereit, azoknak a hatását a rendszerre vagy a használt programra, legyen bár az egy egyszerű hálózati eszköz beállítása, amihez eleve feltételezett valamilyen tudásanyag, főleg hálózati ismeretek terén. Hiába ír neked valaki olyan scriptet, amivel esetleg három kattintással be tudod állítani a hálózati kapcsolatodat jó esetben, de, ha az a hiper-szuper script valamiért nem indul el, mondjuk egy másik program telepítése-törlése folytán felülíródik, vagy törlődik a szuper script-hez rendelt kiegészítő függőség, ami mondjuk a grafikus rész működését hiúsítja meg, akkor mi lesz veled, emberke?
Mit fogsz csinálni a nem működő szuper grafikus programod hiányában? Újratelepíted a rendszert, vagy a programot, de az a hiányzó függőség miatt már ezután sem fog elindulni? Ekkor mit fogsz csinálni, főleg, ha nincs a közeledben senki aki segíteni tudna neked?
Megmondom, mit fogsz csinálni, előveszed a Linux parancsok és beállítások gondosan elmentett könyvét, és az abban leírt parancssori utasítások alapján beállítod a hálózati kapcsolatodat, és örülsz, hogy a sok munkával felépített rendszeredet nem kell egy hiba miatt újratelepíteni, és belakni, behangolni.
És neki fogsz állni, - még ha ez nehéz is, esetleg a korod, vagy más egyéb miatt is - és igenis tanulni fogsz, hogy legközelebb ne kerülj hasonló helyzetbe.
Szóval ezt a lázálmodat, a parancssoros rész kinyírását meg jó, ha azonnal elfelejted én nem akarod kivágni magad alatt az éltető fát, nekem ennyi a meglátásom ez ügyben.